Bambusz rizóma típusok, bambuszgyökérzet felépítése
A bambuszok rizómái, vagy másnéven gyöktörzse valójában módosult földalatti szárak, amelyek csak úgy mint a földfeletti részei, ahhoz hasonlatosan növekednek és elágazódnak. A legfontosabb funkciója a bambusz gyökérrendszerének, hogy a szöveteikben tápanyagokat raktároznak. Ez teszi lehetővé az újabb bambuszszárak, bambuszgyökerek létrejöttét és a már meglévő bambuszok karbantartását, levélzet megújítását, dúsítását. Mondhatni, a bambusz egy gyökérlény. A legfontosabb szerve a növénynek.
Óriási bambusz rizóma - Guadua nemzetség
A bambusz rizóma és új hajtásai
A nóduszok, a bambuszgyökér tagolódása, olyan szegmensekre oszlik, amelyeken rügyek, ún. szemecsék jelennek meg amelyekből új hajtások fejlődhetnek. Ezen hajtások szárrá vagy gyökérré változnak. A sejtosztódás színtere a rizóma csúcsa. Minden fiatal rizómaszegmensen találhatóak burok levelek, csak úgy mint a frissen nőtt bambuszok szárain (Idővel a buroklevél réteg elfonnyad, majd elrothad). A bambuszok rizómáit több csoportba osztjuk, egyesek csoportosan, csomósan növekednek, míg mások szétterülően hálózzák be a talajt. A kifejlett bambusz telepek rizómatömege 1000m2-ként akár 20 tonnát is nyomhat. Tehát hektáronként 200 tonnát. Azta mindenségit.
A rizómák morfológiai szempontból 2 típusba sorolhatóak. Vannak a pachymorf rizómák és a leptomorf rizómák. Van egy harmadik típus is, ezutóbbiak keveréke, a Amphipodiális rizóma.
A pachymorf, ismertebb nevén szimpodális rizóma jellemzője, hogy rendkívül vastag és rövid internóduszokat alkot, amelyek felfelé néznek. A bambuszszárai szorosan állnak egymáshoz képest és a növény mindig az elfoglalt kerületét bővíti, nem fut el. Csomósan fejlődik. A rizómacsúcsoknál kizárólag bambuszszárak képződnek. Az ilyen bambusz szárai általában véknyabbak mint a rizóma, amelyből kifejlődtek.
A leptomorf, vagy más néven monopodiális rizómák terjedése nagyon intenzív és minden irányba terjed. Futógyökérzet, több métert is képes a bambuszteleptől elfutni, és nagyon szorosan hálózza be a talajt, nagy területen. A hazánkban található bambuszok szinte kivétel nélkül ebbe a csoportba tartoznak. Konyha nyelven futó vagy tarackoló bambusznak hívják őket. Gyöktörzse egyik fontos jellegzetessége, hogy általában véknyabbak, mint a földfelett található szárak. Különbség, hogy a rizómán található szemecskék újabb rizómákat vagy szárhajtásokat is eredményezhetnek. Az év vége felé haladva a hosszan elfutott gyökerek felfelé fordulnak és a rizómacsúcsa szárrá alakul.
Az amphipodiális vagy intermedier rizóma a két rizóma típus egyvelege. A tarackolós gyökérzet sajátosságait aféleképp veszi át, hogy a rajta található alvó vagy aktivált rizómarügyekből minden esetben szár fejlődik, gyökérzet nem. Eszerint ezen bambusztelepek csoportokat alakítanak ki, és az egyes bambuszcsoportok egymástól távolabb alakulnak ki.
A bambuszgyökérezete, rizómarendszere teljes mértékben átszövi a talajt. A bambuszok nagyon erőteljes és gyors növekedésnek tettek tanúbizonyságot. Ebből adódóan minden bambusz a tápanyagban gazdag talajt kedveli a leginkább. A bambusz gyökérzet hasznossá válhat, mert megakadályozza a talaj erózióját, megtartja a föld nedvességét, nem hagyja hogy az eső víz gyorsan elfolyjon. A szennyvízzel fertőzött részeken igazi bioszűrőként működik.
Egy-egy bambusznak a gyökérrendszerének egésze hektáronként a 180 km-t is elérheti. Érdekesség, egyes beszámolók szerint a Hirosimában és Nagaszakiban ledobott adombombát is túlélték a bambuszok, és a kráter peremén, nem sokkal a támadás után, meg is jelentek az új bambuszok.
További cikkek a bambuszokról:
