Bambusz a kertben: áldás vagy átok? (Ültessük vagy inkább ne?)
A hazai kertészeti szcénában kevés növénycsoport vált ki annyira szélsőséges indulatokat, mint a bambusz. Míg egyes kertbarátok a csodálatos küllemű, örökzöld védőfalat és a trópusi hangulatot látják benne, mások kiirthatatlan zöld szörnyetegként tekintenek rá, amely idővel elfoglalja a szomszéd telket is. Fekete Marcell, a Kistokaji bambuszkert és a bambuszgyűjtemény alapítója szerint a növény körüli félelmek túlnyomó része nem magából a növény biológiai természetéből, hanem a társadalomban jelen lévő súlyos információhiányból és/vagy az emberi felelőtlenségből fakad. A Kistokajban található gyűjteményben jelenleg több mint 70 különféle bambuszfaj él, amelyek körülbelül 10-12 nemzetséget képviselnek. A gyűjtemény gondozása során szerzett gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a megfelelő botanikai ismeretek birtokában a bambusz nemcsak teljes mértékben kordában tartható, hanem a kert egyik legértékesebb elemévé válhat.
A magyarországi klíma sajátos kihívást jelent a bambuszok számára, hiszen a világon létező fajok jelentős része trópusi vagy szubtrópusi területekről származik, ahol nem létezik fagyos tél. Ennek következtében a hazai környezetben kizárólag a teljesen télálló és örökzöld fajták képesek tartósan megmaradni. A hazai kereskedésekben kapható, valamint a kerítések mentén elterjedt növények csaknem száz százaléka a Phyllostachys, azaz a száras- vagy futóbambusz nemzetségbe tartozik. Ennek oka rendkívül egyszerű: a kerttulajdonosok zöme az oszlopszerű, vastag szárakat és a gyors magasodást keresi, erre a célra pedig a Phyllostachys fajok a legalkalmasabbak. A Kistokaji bambuszkertben mért hazai növekedési rekord eléri a napi 40 centiméteres szárnövekedést a tavaszi csúcsidőszakban, ami jól szemlélteti a növényben rejlő biológiai energiát, még ha ez el is marad az eredeti kínai élőhelyeken megfigyelt napi 80-100 centiméteres tempótól.
A föld alatti terjeszkedés biológiai mechanizmusa és a rizómák alaktana
Ahhoz, hogy megértsük a bambusz terjedését, elengedhetetlen a föld alatti módosult szárak, vagyis a rizómák működésének megismerése. A botanika alapvetően két fő növekedési típust különböztet meg: a futóbambuszokra jellemző monopodiális (leptomorf) és a bokrosodó bambuszokra jellemző szimpodiális (pachymorph) gyöktörzsűeket. A Phyllostachys nemzetség tagjai leptomorf rizómarendszerrel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a talaj felső rétegében hosszú, vékony, hengeres szárak haladnak vízszintes irányban. Ezekből a föld alatti szárakból mindkét oldalon nóduszok alakulnak ki, amelyek rügyeiből újabb rizómák vagy függőlegesen növekvő szárak képződnek. Egyetlen tízméteres rizómaszakasz akár száz új bambuszszárat is a felszínre küldhet, és mivel az elágazások száma évről évre sokszorozódik, a terjeszkedés exponenciális ütemet ölt. A futóbambuszok telepítésekor az úgynevezett trójai faló effektus érvényesül. Az ültetést követő első két-három évben a növény látszólag szelíden viselkedik, mivel energiáit a föld alatti hálózat kiépítésére fordítja 1 . A gyanútlan kerttulajdonos azt gondolja, hogy a növény nem terjed, ám az ötödik vagy hatodik évben a rizómahálózat eléri azt a fejlettségi szintet, amikor a friss hajtások hirtelen az eredeti tövtől 5-6 méteres távolságban törnek elő a gyepből vagy a térkő alól, ha az nem volt lebetonozva
A szimpodiális (pachymorph) rizómával rendelkező fajok, például a Fargesia nemzetség tagjai ezzel szemben rövid, kunkorodó rizómákat növesztenek, amelyek csúcsa szinte azonnal felfelé hajlva képez új szárat az anyanövény közvetlen szomszédságában. Ez a bokrosodó növekedési forma nem indul elvándorló hódító útra, a növény átmérője évente csupán néhány centimétert bővül, így nem igényel gyökérkorlátozó védelmet.
Tévhitek, a beton szerepe és az ingyen elvihető bambuszok csapdája
A laikus köztudatban számos megalapozatlan mítosz kering a bambusz pusztító erejéről. Az egyik leggyakoribb tévhit szerint a bambusz képes áttörni a tömör betont és a házalapot. A növénybiológiai tények és a Kistokaji bambuszkert mérései alapján a bambusz rizómája nem rendelkezik olyan fizikai erővel, amely átfúrná az ép hazai betonstruktúrákat. Többekközött a Bambuszkertben Erdőalkotó óriásbambuszok vannak közvetlen a ház körül. A félreértés alapja az aszfalt és a beton közötti szerkezeti különbségből adódik. Az aszfalt egy rugalmas, puha kötőanyagú burkolat, amelyet a bambusz éles rizómacsúcsa (a gombákhoz vagy a pitypanggyökérhez hasonlóan) könnyen felpúposít és áttör. A tömör, résmentes és megfelelően vasalt beton ezzel szemben áthatolhatatlan gátat képez a növény számára. Fekete Marcell tapasztalatai szerint a házalapok és kerítésalapok is tökéletesen megállítják a terjeszkedést, feltéve, hogy megfelelő mélységű és, hogy a betonban nincsenek meglévő szerkezeti repedések vagy hézagok.
A bambuszos rémtörténetek másik jelentős forrása a közösségi médiában elterjedt "kiásásért cserébe ingyen elvihető" bambuszok jelensége. Sok kerttulajdonos, aki korábban kontroll nélkül ültetett futóbambuszt, az állomány elszabadulása után ingyenes felajánlással próbál megszabadulni a növénytől, hogy elkerülje a profi kiirtás magas költségeit. A hirdetők a legritkább esetben tájékoztatják az érdeklődőket arról, hogy egy agresszívan terjedő Phyllostachys fajról van szó. Az információhiányos vevő hazaviszi a kiásott tövet, gyökércsapda nélkül elülteti a saját kertjében, majd néhány év múlva szembesül az elburjánzással. A szomszédok közötti háborúskodások és a kiirthatatlan szörnyeteg mítosza mögött több mint 90 százalékban a 10-20 éves teljes emberi elhanyagolás és a tájékozatlanság áll, nem pedig maga a növény. A legrosszabb esetben, az ingyen szerzett bambusz elburjánzása után, ugyanazon módszerrel adja tovább "ingyen, ásáért cserébe ingyen vihető" bambuszként mit sem mondva a valódi okról.
A szakszerű gyökérvédelem, a HDPE lemez és a fűnyírós kontroll
A futóbambuszok felelősségteljes kerti tartásához elengedhetetlen a pontosan kivitelezett gyökércsapdázás. A szakmai normák szerint a legmegbízhatóbb védelmi eszközt a nagy sűrűségű polietilén (HDPE) lemezek jelentik, amelyek sűrűségének el kell érnie a legalább 1 kg/m² értéket. A magyarországi talajviszonyok mellett a 90-110 centiméteres telepítési mélység szinte minden futóbambusz esetében biztonságot nyújt. Nagyon porózus talaj esetén, vagy homokosabb területeken a 150 cm-es védelem is lekélhet. A csapdázás során a lemezt függőlegesen kell leásni a növény köré, míg a terület alját nem kell lezárni, hiszen a vízszintes irányú terjeszkedés megakadályozása a cél. A lemez felső peremét 2-5 centiméterrel a talajfelszín felett kell hagyni, hogy a rizómák ne tudjanak észrevétlenül átbukni a gát felett.A gyökércsapda telepítésének legkritikusabb pontja a csatlakozási élek zárása. A HDPE lemez találkozási pontjait gyári alumínium vagy acél szorítósínnel, átlapolással és csavarozással kell rögzíteni. Ha akár egyetlen milliméteres rés marad az illesztésnél, a bambusz hegyes rizómája megtalálja a nyílást, és kijut a zárt zónából. A Kistokaji bambuszkert kemény agyagtalaján végzett mérések azt mutatták, hogy a legagresszívabb, 10-12 centiméteres szárátmérőjű és 10-15 méteres magasságot elérő óriásbambuszok esetében is a rizómarendszer nagyrészt a felső 30-40 centiméteres talajrétegben fut. A függőlegesen lefelé törekvő "kutató rizómák" a kemény agyagban legfeljebb 50-60 centiméteres mélységig hatoltak le, az egyméteres mélységet soha nem érték el. A nem megfelelő gyökérzáró anyagok használata hamis biztonságérzetet nyújt. A drénlemez vékony anyaga, a vékony geotextília, vagy a fóliák a hegyes rizómacsúcsok nyomása alatt kiszakad(hatnak), a hullámpala a fagyok hatására elridegül és eltörik, míg a műanyag hullámtekercsek találkozási pontjait lehetetlen résmentesen lezárni. Alternatív megoldásként a kisebb tövek esetében kiválóan működik a talajba süllyesztett műanyag vödör vagy cserép, amelynek kifolyónyílásait belső geotextília béléssel kell ellátni a vízelvezetés megtartása és a gyökérkitörés megelőzése érdekében, azonban kisebb növények ebbe elrothadnak, a bambusz is képes elrothadni. Szintén bevált trükk a régi, kidobásra ítélt öntöttvas vagy acél fürdőkádak talajba süllyesztése, amelyet a bambusz rizómája képtelen átszúrni. Tágasabb kertekben gyökércsapda nélkül is tartható a futóbambusz a fűnyírós módszerrel: a növény körül fenntartott 6-10 méteres gyepzónában a rendszeres fűnyírás vagy a friss hajtások letörése idővel gátat szab a föld alatti terjeszkedésnek, mivel a növény a folyamatos veszteségek hatására feladja az adott irányú terjeszkedést. A tuti biztos módszer, ha medencét építünk neki pl 1 méter mélységűt és lebetonozzuk az alját is adott területnek, azonban a túl sok öntözés hatására a növénynek problémái adódhatnak azzal, hogy a víz nem tud elfolyni, ezért érdemes ezt is inkább 150 cm mélységre tervezni, vagy szellőző csöveket telepíteni a talajba. Még az is alkalmazható, hogy rétegeket állítunk fel és a legalsóbb réteg kövek és kavicsoknak kell lennie, amely felett nagyon vastag geotextília van, és oldalt (ha ez magaságyás) hagyjuk kiszellőzni, hagyunk neki rést, nem elfeledkezve a 150 cm magasságról, így bőven jut föld rész amiben tud éldegélni a bambusz és el is tudjuk választani a "csurgató" kavicsos rétegtől egy erősebb geotextíliával (pl. 1000g/m2 sűrűségű geotextíliával).
A bokrosodó bambuszok hazánkban
Azok számára, akik nem szeretnének gyökércsapda beépítésével vagy éves "gyökérmetszéssel" bajlódni, a bokrosodó Fargesia nemzetség fajtái jelenthetnek alternatívát. Ezek a növények nem képeznek elvándorló hálózatot, így teljesen biztonságosan ültethetők kisméretű kertekbe is. Ugyanakkor lényeges tisztában lenni a nem futó bambuszok korlátaival a hazai kereskedelmi kínálatban. A kertészetekben kapható Fargesia fajok többsége mindössze 2-3 méter magasra nő meg, és száruk átmérője ritkán haladja meg a félcentimétert. Léteznek ugyan olyan ritka bokrosodó fajták is, amelyek a hazai klímán képesek lennének eléri a 4-5 méteres magasságot, teljesen télállóak és örökzöldek, azonban ezek beszerezhetősége rendkívül korlátozott. Fekete Marcell kiemeli, hogy a nem futó bambuszok lassú szaporodási biológiája miatt a szaporítóanyag szűkös, így még a gyűjtők számára is évekbe telik egy-egy tő megszerzése és honosítása. Aki arra vágyik, hogy száz méter hosszan ültessen ötméteres, nem futó bambuszkerítést, az kénytelen szembesülni azzal, hogy erre jelenleg nincs valós piaci kínálat, vagy ha létezne is, az csillagászati összegekbe kerülne.
A bambusz ökológiai hasznossága és környezeti értéke kimagasló
Ha a bambuszt szakszerűen és felelősséggel kezelik, a kert egyik legértékesebb ökológiai elemévé válhat. Gyors növekedési erélye és hatalmas lombfelülete révén a bambusz kiemelkedő szén-dioxid-megkötő kapacitással bír. A kutatások szerint a mérsékelt övi bambuszállományok évente hektáronként 5-12 tonna szén-dioxidot képesek megkötni a biomasszájukban és a gyökérzetükben. A fotoszintézis során felszabaduló oxigén mennyisége szoros összefüggésben áll a megkötött szén tömegével, így a bambuszligetek jelentős mértékben hozzájárulnak a környező levegő frissítéséhez és a mikroklíma javításához. A szén-dioxid megkötése mellett a bambusz kiváló talajregeneráló növény. A növény folyamatosan hullatja elöregedett leveleit, amivel saját magát mulcsozza. Ez a vastag avarréteg megakadályozza a gyomosodást, megtartja a talaj nedvességtartalmát, lebomlása során pedig morzsalékos, tápanyagban gazdag erdei humusztalajt hoz létre még a gyengébb adottságú területeken is. Egyetlen más télálló növény sem képes 2-3 év alatt 4-6 méter magas, örökzöld, szélbiztos és belátásgátló élő erős fásszárú falat képezni, amely ráadásul folyamatosan javítja a talaj minőségét. Arról nem is beszélve, milyen jó is a nyári kánikulákban egy bambuszosban sétálni vagy időtölteni.
Tanácsok
A bambuszvásárlás előtt álló kertbarátok számára a legfontosabb lépés a pontos fajtaazonosítás és a saját kerti adottságok felmérése. Nem létezik egyetemes válasz arra a kérdésre, hogy a bambusz áldás vagy átok-e a kertben, hiszen minden a tulajdonos hozzáállásán és felkészültségén a célunkon és a lehetőségeinken múlik.
A futóbambuszok telepítése kifejezetten ajánlott azoknak a kerttulajdonosoknak, akik gyorsan szeretnének magas, örökzöld belátásgátló falat, és hajlandóak megfizetni a megfelelő gyökércsapda beépítésének költségét, vagy elegendő területtel rendelkeznek a fűnyírós zónakontroll fenntartásához. Ezzel szemben kerüljék a Phyllostachys fajok ültetését mindazok, akik gondozásmentes növényre vágynak, nem szeretnének fizikai munkát fektetni a kertápolásba, vagy kisméretű kertjükben nem tudják biztosítani a megfelelő gyökérkorlátozást vagy tartsák cserépben, alátéttel. Nekik a bokrosodó Fargesia fajok jelentik a biztonságos megoldást, elfogadva azok alacsonyabb termetét és vékonyabb szárát. A bambusz nem egy megállíthatatlan szörnyeteg, hanem egy kivételes biológiai adottságokkal rendelkező növény, amely megfelelő irányítás mellett a kert legszerethetőbb díszévé válhat, és kiváló kiegészítő növény termeléshez, ha csak a kiváló minőségű bambuszkarókban gondolkodunk, azzal már rengeteg pénzt meglehet spórolni ha magunk kertjében nő, nem csak karónak, de kisebb-nagyobb támrendszerek erős, teljesen természetes, fenntartható megalkotói lehetnek.